Bearanyozták az elmúlt két hetünket olimpikonjaink

Hat aranyérem. Sok vagy kevés?

Döntse el mindenki, hogy többet várt vagy kevesebbet! Ám a 20 éremmel biztos, hogy mindenki elégedett.

Milák Kristóf aranyérmében mindenki biztos lehetett. 200 pillangón ő verhetetlen. Szilágyi Áron is korszakos zsenije „szakmájának”, de mivel ő úgy küzd a győzelemért, hogy valaki szemből érkezve próbálja meggátolni azt, az ő helyzete nehezebben kiszámítható. Ám sorozatban a harmadik olimpián sem sikerült senkinek legyőzni.

Ezt bizonyította a szintén első helyen kiemelt öccse, Viktor, ám Tamásnál bejött a papírforma. A kajak-kenu különítménytől pedig mindenki kb. három aranyat várt. Plusz-mínusz egy. A női kajak négyesben mindenki biztos volt, a másik két diadalról már megoszlottak a vélemények. Végül Kozák Danutának és Csipes Tamarának nem lett több első helye, ehelyett

A dobogósok közül a legfurcsább az ezüstérmesek helyzete. Mert ők azok, akiknek csak egy vetélytársat kellett volna maguk mögé utasítani a még nagyobb sikerért. Ezúttal az az érdekes helyzet állt elő, hogy mind a hét második helyen végző sportolónk örülhetett. Mert

Aki nem így gondolja, kérdezze meg milyen érzés volt a dobogó második fokáról nézni a győztes örömét annak idején Hajtós Bertalannak, Güttler Károlynak, Imre Gézának, vagy a 2000-es olimpián szereplő női kézilabda-csapat tagjainak. Mi szurkolók sem felejtjük, hogy őket milyen pici választotta el az első helytől. Most ilyen drámákat nem kellett átélni sem szurkolónak, sem sportolónak. A hét ezüstérmes közül öt futamban szerezte medáliáját, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf úszásban, Varga Ádám és Csipes Tamara kajakban, Berecz Zsombor vitorlázásban. 

Ez utóbbit a vívó Siklósi Gergelynek és a birkózó Lőrincz Viktornak kellett elszenvednie, de az ő kezükben sem volt ott az aranyérem.

A bronz pedig sokszor győztes mérkőzéssel érkezik. Milyen jó volt nézni ( ha már az első hely lehetősége elúszott) a két vízilabda-csapatunk diadalát a harmadik pozícióért vívott találkozón! Vívóink is jól forgatták a kardot, szúrtak-vágtak vele az utolsó találkozójukon a németek ellen. Örömmel láttuk a dzsúdós Tóth Krisztián győzelmét is az orosz Igolnyikov ellen. Harmadik helyezettjeink közül egyedül a karatés Hárspataki Gábor fejezte be az olimpiát vereséggel, de ebben a sportban ilyen a lebonyolítás. És talán csak az akkor még ötszörös olimpiai bajnok, Kozák Danuta tűnt szomorúnak a kajak kettes után. Szerencsére hamar jobb kedvre derült a négyessel aratott győzelme után. Az öttusázó Kovács Sarolta pedig gyermeki örömmel nyilatkozott a bronzot érő futása után.

Hasonlóan boldogan értékelte a negyedik helyet a nyílt vízi úszó, Olasz Anna és a hegyikerékpáros Vas Kata Blanka.

Előbbiről meg csak azért nem mondható el ugyanez, mert úszni szinte mindenki tud, ám ki bírja ezt Annához hasonlóan 10 km-en keresztül? A medencében három kedves (de egyáltalán nem régi) ismerősünk, Kapás Boglárka, Kenderesi Tamás és Verrasztó Dávid szerzett még negyedik helyet, a páston Márton Anna, továbbá még négy kajakos: Kozák Danuta, Csizmadia Kolos, továbbá a Nádas-Kopasz és a Csipes-Medveczky páros.

A negyedikek már egyáltalán nem biztos, hogy boldogok voltak, ahogy az ötödikek között biztos, hogy szomorú sportolókat is találhatunk. Háromszoros olimpiai bajnokunknak, Hosszú Katinkának sajnos ez volt a legjobb helyezése Tokióban, és talán a fiatal sportlövő Péni István is többet várt magától.

A Magyarországot küzdősportban képviselő olimpikonok közül négy is ötödik helyen végzett. Ők úgy jutnak ebbe a pozícióba, hogy egy korábban elveszített mérkőzés után a bronzcsatát is elbukják, és ez nem lehet öröm. Salim Omarról, Muszukajev Izmailról, Pupp Rékáról és Szőke Alexről van szó. Utóbbit az vigasztalhatja, hogy a végső csatákig vezető úton bemutatott egy olyan mozdulatot, melyre mindenki emlékszik majd, aki laikusként nem azt várja a birkózástól, hogy két ember tologassa egymást, hanem a gyerekkorából a térről ismert mozdulatot szeretné élvezni.

Ennek egyik magyarázata, hogy küzdősportokban nincs ilyen pozíció. A kajakozó Lucz Dóra, az úszó Mihályvári-Farkas Viktória és a korábban már olimpiai bronzérmet nyerő öttusázó, Marosi Ádám húzott-úszott-futott ilyen pozícióba. Talán ők is elégedettek a helyezésükkel, mert kevés magyar ember mondhatja el magáról, hogy valamiben ő a világ deklaráltan hatodik legjobbja.

Hosszan lehetne sorolni a hatodik helynél rosszabb pozícióban végzőket, akik messze felülmúlták önmagukat. Ám csak egy olyan sportembert, pontosabban szakvezetőt szeretnék kiemelni, aki legalább olyan emlékezetes dolgot produkált, mint a pontszerzők. Dr. Urbán Ákosról van szó, aki a gyaloglóknál edző, és aki elcsukló hangon, a meghatottságtól a sírással küszködve értékelte két tanítványa teljesítményét. Az egyik a 17-ik, a másik a 20. helyen ért célba. Az ilyen megnyilvánulásoktól is felejthetetlen egy olimpia.

Nyitókép: tűzijáték a tokiói nyári olimpia záróünnepségén az Olimpiai Stadionban 2021. augusztus 8-án.
MTI/Illyés Tibor